Az anyósom kérésére utánanéztem a fogpótlás áraknak

Szerintem nem kell sokáig hangsúlyoznom, hogy a történelem során az egyik legviharosabb családi kapcsolat az anyós és a veje/menye között volt. Nem véletlen születtek ezer és ezer anyósos viccek, és hát sajnos be kell vallani, nem teljesen alaptalanul. Persze, gondolom egy anyuka sem úgy indul neki az életének, hogy szörnyű anyós kíván lenni, de sokszor mégis úgy sül el a dolog. Vannak, akiknél az a baj, hogy mindent jobban tudnak és mindenbe bele akarnak szólni, mások pedig szimplán csak elviselhetetlen személyiségűek.

Őszintén szólva azt figyeltem meg, hogy általában a fiús anyák rosszabbak, mint a lányosak. Sok barátnőmnél látom azt, hogy az anyósuk egyfolytában szívatja őket, vagy próbálja ellenük hergelni a családot, miközben a férjeik teljesen jó viszonyban vannak a saját anyósukkal. Úgy tűnik, hogy a nőknek még ebben is nehezebb dolguk van.

Mondjuk valamilyen szinten érthető ez, hiszen egy anya neveli fel a kicsi fiát, ő mos főz és takarít rá, amikor pedig ez a kicsi fiú felcseperedik és hazaállít egy hölggyel, akkor az anya egyből azt kezdi mustrálni, hogy az a nő is képes lesz-e úgy körberajongani a kicsi fiát, mint ahogy ő is tette tízen-húszon-harminc évekig. És hát gondolom mondanom sem kell, az anya szemében általában egy nő sem alkalmas igazán erre a feladatra.

Azt kell mondanom, hogy nekem viszonylag azért szerencsém van a saját anyósommal. Persze neki is megvannak a maga heppjei és rigolyái, de annyira azért nem szól bele az életünkbe, hogy az zavaró legyen. A kapcsolatunk elején mondjuk ez nem volt így, amikor Lacival még csak jártunk és nem költöztünk össze, akkor a „kedves mama” néha okozott kellemetlen perceket, vagy éppen napokat nekünk, de ahogy teltek az évek és komolyodott a kapcsolatunk Lacival, akkor már Ilus is egyre jobban kezdett elfogadni engem. Azért amibe tudta, próbálta beleütni az orrát, de szerencsére Laci mindig a sarkára állt, megvédett engem és a véleményemet, az anyjával pedig közölte, hogy ez bizony nem az ő dolga.

Lassan már tíz éve ismerem Ilust, mostanság elég jó is a viszonyunk. Mikor megszületett a lányunk, Emma, akkor közelebb kerültünk egymáshoz. Ilus mindig is szeretett volna egy lány gyermeket, de a sors úgy hozta, hogy három fia született. Így aztán mikor kiderült, hogy jön az első unokája, aki ráadásul lány is lesz, a fellegekben járt. Az első perctől fogva imádja Emmát és bármikor szívesen vigyáz rá, ezzel pedig sokszor nagy terhet vesz le a lábamról. Adott már tanácsokat a gyerekneveléssel kapcsolatban, de szerencsére egyet szokott érteni a döntéseinkkel.

Az utóbbi három évben annyira jól alakul a viszonyunk, hogy sokszor már kikéri a véleményemet is bizonyos dolgokban. Sőt, múltkor például engem kért meg arra, hogy nézzek utána az interneten a fogpótlás áraknak! Korábban ilyenekkel mindig Lacit, vagy valamelyik másik fiát találta meg, most viszont úgy tűnik megtörni látszik a jég, hogy én jutottam eszébe erről. Ő nem igazán ért a számítógépekhez, az internet pedig nagy mumus számára. A fiúk próbálták tanítgatni, de Ilus végül feladta a harcot és közölte, hogy öreg ő már ehhez. Ez persze nem igaz, hiszen még hatvan éves sincs, de az tény, hogy kiderült, ez nem az ő világa.

Lényeg, ami a lényeg, utánanéztem több helyen is a kérésére a fogpótlásoknak. Kinyomtattam, különböző árlistákat honlapokról, az egyikhez pedig oda is írtam, hogy én személy szerint azt a rendelőt ajánlanám neki, mert én is oda járok.

Meglepő módon ebben is megfogadta a tanácsomat és ugyan azt a rendelőt kereste fel, ahol az én fogorvosom dolgozik. Jó szívvel ajánlottam őt, mert tényleg remek munkát végez és biztos voltam vele, hogy Ilus is meg lesz vele elégedve. Talán. Nála ez elég kiszámíthatatlan, hogy mikor mi felel meg neki, de azért reménykedtem a legjobbakban.

Egyelőre még nem mesélt róla, hogy milyen volt az első látogatása a fogorvosomnál, de pár nap múlva úgyis nála fogunk ebédelni, szóval lesz lehetőségem kifaggatni őt erről.