Szakítás, és a szobalány állás

Elmondhatom, hogy megint nem voltam szerencsés, ami a nőket illeti. Már el sem hiszem, ami az utóbbi időben zajlik. Nem tudom, hogy velem van a hiba, vagy a nőket illetően van gond. Persze, biztos van kivétel, de még nem találtam rá.

A megfelelő társ

Hát rám még nem talált a megfelelő partner, de már igen csak siethetne, mert nem szeretem a mostani állapotot. Nem igazán mondanám magamat nőcsábásznak, soha nem is voltam az. Persze engem is érdekelnek a szép nők, és én is megfordulok egy nő után, aki olyan, de az, hogy nyomuljak nem az én világom.

Régen sokat jártunk szórakozni, és futó kapcsolatom is volt nem is egy, de amint az ember eléri a megfelelő kort, már nem vágyik arra, hogy egyik ágyból a másikba bújjon. Valahogy én sem vagyok már ez a típus.

Az utóbbi időszak

freedom-307791_640Nem volt szerencsém ami azt illeti a hosszú kapcsolatokat illetően sem. Mind a kettő befuccsolt. Én tényleg nem értem a nőket. Ha minden megvan, az a baj, ha pedig nincs meg minden akkor az. Hogyan lehet mindennek eleget tenni?

Mind a két hosszú távú kapcsolatom az idő hiánya miatt ment tönkre. Ha nem volt mindenre pénz, akkor az volt a baj, ha pedig dolgoztam a hétvégén, és mondjuk este értem haza, már nem volt kedvem elmenni otthonról, akkor meg az volt a gond.

Azért gondoljunk csak bele, ha valaki egész nap dolgozik, nem biztos, hogy még este van kedve kimozdulni valahová. Hát én sem vágytam már másra, mint egy jó zuhanyra, és hogy leülhessek végre.

Nagy igényeim azt gondolom nem voltak, mert ha az időnk, és az energiám engedte, akkor jártunk moziba, kirándulni is. De vagy a pénz, vagy a munka. Hiszen fiatalon tudjuk megteremteni a jövőnket is.

Az elvárások, és a megfelelés

Valahogy elvárások mindig voltak, de úgy érezem, mindig csak én adtam a kapcsolatainkban. A munkának, és az eddigi kemény törekvésnek köszönhetően élek ma a saját otthonomban. Ezt semmiért nem vagyok hajlandó feladni, mert ezért megdolgoztam már eddig is.

Anna az utolsó párom aki volt, ideköltözött hozzám. Nem is volt egy darabig semmi rossz, minden rózsaszín volt, és rendben ment. Aztán a nyári időszakban, mikor ő szórakozni szeretett volna, nekem igen csak sok munkám akadt, és nem tudtunk úgy elmenni együtt, ahogy kellett volna. Nem kötöttem magamhoz, mondtam neki, hogy attól ő még elmehet nyugodtan, de én nem tudok minden alkalommal szórakozni menni. Végül közel egy éves kapcsolat után azt mondta, hogy ő ezt így nem bírja tovább, és elköltözik. Persze igen csak rosszul esett, de nem tudtam vissza tartani. Aztán pár hét múlva gondoltam megkeresem, hogy beszéljünk, de addigra már elvállalt egy szobalány állást Ausztriában. Még gondoltam is magamban, hogy jó gyorsan ment…

Nem aggódom túl a dolgot, előbb utóbb majd csak jön a megfelelő, nekem való lány.